Az online tér veszélyes a kamaszokra? Ez a kérdés a számos e témában írt cikk, hallható podcast, a körülöttünk tapasztalható súlyos iskolai bántalmazásos eset és a Kamaszok című nagysikerű sorozat nyomán egyre égetőbben foglalkoztat – jogosan – mindenkit.

A kamaszok és a pszichológia

Nézzünk néhány kutatást és pszichológiai elméletet, ami segít megtalálni a választ – vagy legalábbis elgondolkodhatunk rajtuk és belátásunk szerint dönthetünk – ha kamasz gyereket nevelünk, hogy miként és meddig engedjük az online térbe őket.

A fiataloknak már szinte elképzelhetetlen, hogy ne az online térben keressenek választ egy kérdésükre, és az online térben látottak, olvasottak sokszor megkérdőjelezhetetlen, egyetemleges igazságnak tűnnek számukra, nem értékelik vagy mérlegelik azokat. A közösségi médiumok az információk és ingerek mellett a csoporthoz tartozás szükségletét is kielégítik. Ez a szükségletünk evolúciósan kiemelkedően fontos, hisz korábban a túlélést jelentette.

A közösségek természetes velejárója, hogy a tagjai összemérik magukat egymással. Ez az ún. társas összehasonlítás, melynek legalapvetőbb funkciója az önértékelés: vagyis saját tulajdonságaink, képességeink, birtokolt javaink (tárgyak, kapcsolatok, értékek) pozicionálása a másokkal való összehasonlítás segítségével. Ezáltal helyezzük el magunkat a világban. Leggyakrabban a közvetlen környezetünkben lévő, valamilyen szempontból – pl. kor, nem vagy munka – hasonló emberekkel tesszük magunkat egy mércére és sokszor akár saját magunk értékét, identitásunkat azoktól a csoportoktól kölcsönözzük, amelyekhez tartozunk. Ez különösen jellemző kamaszkorban, fiatal felnőttkorban, hiszen ekkor válik erősebé az az igény, hogy már a szülőktől kevésbé, a kortársaktól pedig egyre inkább ellessék a fiatalok az értékrendet, a viselkedést és keressék saját, szüleiktől független identitásukat. 

Könnyen belátható, hogy milyen veszélyeket rejthet, ha olyan közösséghez, csoporthoz viszonyítják magukat, amely nem releváns vagy túl távol áll tőlük (pl. értékrend, kultúra, státusz szempontjából). Alapvetően mi, emberek szeretnénk szerethetőek, kiemelkedő képességűek, kiegyensúlyozottak, megbecsültek, sikeresek, elégedettek, stb. lenni. De ha nem megfelelő csoporthoz viszonyítják a még önmagukat kereső fiatalok saját személyiségüket, akkor ez az összehasonlítás negatívan hat az önértékelésükre, az önképükre. Ha több szempontból is túlságosan különböző emberekkel vetik össze magukat, nagyobb valószínűséggel jelenik meg az elégedetlenség, a bizonytalanság vagy a kisebbrendűség érzése önmaguk irányába. 

Némi friss statisztika

Az angol Oktatáspolitikai Intézet kutatása szerint a közösségi oldalak gyakori használata sok esetben káros a fiatalok mentális egészségére.

Az 5000 fő bevonásával készült kutatás szerint a közösségi oldalak gyakori használata attól függetlenül vezetett negatív közérzethez és romlott az önbizalom mértéke, hogy a fiatalnak lett volna mentális betegsége, vagyis általános, hogy a közösségi oldalak túlzott használata csökkentette az önbizalmat, és növelte a kilátástalanság érzetét. 

A társadalmi összehasonlítás többek közt a kinézetünk kapcsán is bennünk van. Pl. míg általános iskolában minden hetedik lány mondja azt, hogy nem elégedett a külsejével, addig 14 éves korra minden harmadik. Egy másik brit kutatásban pedig megállapították, hogy az, ahogyan a 11-16 év közötti fiatalok értékelik saját kinézetüket és testképüket, nagyban múlik azon, hogy összehasonlítják magukat másokkal vagy mások tesznek összehasonlító – bántó megjegyzéseket róluk a kinézetük kapcsán, s ezt követően 60%-uk lépéseket is tesz azért, hogy változtasson a külsején.

Ez most a menő

A digitális médiumok és platformok térnyerésével ill. a marketing új irányzata révén sok ismert vagy korábban kevésbé ismert személy lett akár viharos gyorsasággal tömegeket befolyásoló szereplővé. Ez a befolyásoló szerep pedig sokszor hat kedvezőtlenül, elég ha a TikTokon terjedő ún. trendekre gondolunk, melyek okoztak már súlyos, akár végzetes baleseteket vagy buzdítottak arra követőket, hogy “vicceljék” meg egymást, ún. prankinget csináljanak, amely során olyan ugratásokat találnak ki, majd vesznek filmre a szereplők, ahol valaki nevetség tárgyává válik, azaz tulajdonképpen online bántalmazás áldozata lesz. 

Elsősorban azokat a generációkat érinti az influenszerek erőteljes hatása, akik a digitális eszközök használatában otthon vannak. A kamaszok, fiatal felnőttek már adnak a közösségi médián hírnevet szerző véleményvezérek véleményére, leginkább az értékrend, az életérzés fontos számukra, ami ehhez kapcsolódik. Legjobban a 18 éven aluliakat tudják befolyásolni az influenszerek, mivel 18 éves kor alatt a személyiségfejlődés még nagyon dinamikus, sérülékeny. 

Kamaszként a kortársak hatása az egyik legmeghatározóbb tényező a személyiség fejlődésében. Követik azokat a témákat, melyek kamaszkorban fontosak számukra, mint az énkép alakulása, az identitás, a testkép. Elkezdenek többet foglalkozni azzal a gondolattal, hogy milyenek ők és milyennek is tűnhetnek mások szemében, e kettő pedig megegyezik-e. Kísérleteznek különböző szerepekkel, kiválasztják a számukra elfogadható szerepeket, tevékenységeket és viselkedési formákat. Ebben az időszakban gyakori egy-egy példakép személyiségével való teljes azonosulás vagy a viselkedése néhány elemének átvétele. A tinédzserekre jellemző, hogy különösen nagy hatással vannak a kialakulóban lévő testképre a közösségi médiát elárasztó, manipulált fényképek az idealizált külső megjelenésről. Mindez negatív hatással van a fiatalok, különösen a lányok saját testükkel való viszonyára, elfogadására, és akár testképzavar kialakulásához is vezethet.

És ezekkel kell foglalkoznunk…

Sajnos az influenszerek egy része sok olyan tartalmat közvetít, amely a testképet és személyiségfejlődést negatívan befolyásolhatja. Vannak már kutatási eredmények arról, hogy napi harminc perc ilyen tartalom görgetése is jelentősen növelheti serdülőkorban a testképzavar vagy az evészavar kialakulásának esélyét.

A digitális eszközök, a közösségi médiumok térnyerése egy újfajta bántalmazási formát is hozott magával, ami az ún. cyberbullying. Az online bántalmazás és zaklatás mind a gyerekek, mind a felnőttek körében tapasztalható. Az iskolában a bántalmazottak 49%-át az online térben is zaklatták az Unicef legfrissebb felmérése alapján (Unicef, 2022, 1000 fő online felmérés, középiskolások).

Az online bántalmazásnak és zaklatásnak számos formája létezik, s ezek különbözőképpen hatnak az áldozatokra. Leginkább mentális károkat okoz és szorongásos, depressziós tüneteket vált ki az áldozatokban. Brit fiatalok körében végzett kutatás szerint azok között, akik a kinézetük miatt voltak bántalmazva, 53% tapasztalt szorogást és hangulatromlást következményként.

A Kamaszok című nagysikerű sorozat épp azt a kérdéskört vizsgálja, hogy hogyan hat az online térben zajló kommunikáció és bántalmazás a fiatalokra és ez milyen tettekre sarkallhatja őket. Következő cikkünkben erről írunk bővebben.

Addig pedig azt semmiképp se felejtsük el, hogy a felnövekvő generációk számára a virtuális valóság ugyanolyan valós, mint a kézzelfogható, fizikai valóság. 

Így elkerülhetetlen, hogy megismerjük ezt a teret és foglalkozzunk az ott történtekkel.
Szilvia