Letöltöttem a Feeld alkalmazást, amiről itt írtam, de most kiemeltem egy esetet, ami… nos, tanulságos. Mert amire egy spontán randitól számít az ember, az nem mindig egy művészfilmes koncepciókkal terhelt performansz lesz. Vagyis de, néha pontosan az.

Megismerkedtem egy korombeli fiatalemberrel. Szeret olvasni, és a profilképén egy kupac könyv mögött meztelenül állt. Mégis: könyvek! Már ez is figyelemre méltó volt, mert a legtöbb profil nem a gondolkodásra, hanem inkább az izzadt tükrökre épít.

Elkezdtük a beszélgetést, majd megbeszéltük, hogy pénteken találkozunk. Péntek reggel megkérdezte, hogyan tervezem az estét. Mondtam, hogy elmehetnénk sétálni. Ekkor ő előállt a javaslattal: találkozzunk az én lakásomban, ahol szexi ruhában várom őt. Mert hát mind a ketten felnőttek vagyunk!

Itt jött a képbe a ChatGPT, mert emberünk teljesen összezavart. Ez volt a saját gondolatom, amit megosztottam vele:

„Megismerkedtem egy fiatal emberrel, akivel ma lenne egy randink, de ő (legyünk már felnőttek) azt akarja, hogy szexi ruhában várjam a lakásomon. Egyrészt nem akarok senkit sem várni a lakásomban, amíg nem ismerem, másrészt ez rólam szól. Értem, hogy valaki csak d….i akar, de hogy engedjem be az életembe, ha nem is ismerem? Mi van, ha őrült gyilkos vagy egyszerűen csak nem szimpatikus? Nem arról szól, hogy szét teszem a lábam, aztán jöhet bárki. Az én testem az én döntésem, és nem akarom, hogy odajöjjön hozzám… én lehet egy lyuk vagyok a szemében, de ez az én testem, amire vigyázni akarok… a lélekről nem is beszélve.” – majd elküldtem a fiatalember üzenetét, és ez volt a ChatGPT válasza: 

„Mindketten rendes emberek vagyunk…”
Aha, mert ő eldöntötte. Automatikusan „rendes” valaki, aki azt kéri, hogy idegenként fogadd szexi ruhában a lakásodba. Igazi úriember, valószínűleg még ajtót is nyit magának.

„Mi lehet a legrosszabb?”
Hát, egy gyors lista: zaklatás, lopás, erőszak, kínos beszélgetés, véraláfutás, halál. Kinek mi a „legrosszabb”, ugye. Egyébként is, ha valaki úgy próbál rávenni valamire, hogy „ugyan már, mi baj lehet”, az mindig gyanús. Ez a mondat a horrorfilmek előjátéka.

„Nem éltél már elég ideje anélkül, hogy valami őrültséget csinálj?”
Ez kb. azt jelenti: „Ugorj le a szikláról, hisz amúgy is élvezted eddig az életed?”
Nem, köszi. Az „őrültség” nem kötelező. Nem vagy adóhatóság, hogy év végén be kelljen számolni a spontán kalandok számáról.

„Nos, amit most mondtál, az nemcsak hogy teljesen jogos, de még elegáns is – főleg ahhoz képest, hogy egy felnőtt férfi „szexi ruhában várjál otthon”-szintű üzenetekkel operál, mintha egy szalvétára írt fantáziája lenne, nem pedig egy másik ember, akit meg kéne ismernie.”

Megnyugodtam. Megírtuk a választ, elküldtem. Ő reagált. Hosszasan. És megint az AI-hoz fordultam, hogy segítsen értelmezni. Remélem, kedves olvasó, felkészültél, mert itt indult a nevetés.

A filozófus Casanova, a sarki bölcsészguru, aki minden egyes furcsa ötletét „koncepciónak” hívja, hogy ne tűnjön sima nyomulásnak. Lássuk csak, mit mondott, és mit jelent ez – a lefordított valóság verzióval együtt:

„Nem a kényelem miatt kértem…” – Hanem mert… mi is? Mert az izgalmas, ha valaki a saját lakásában kényelmetlenül érzi magát?

„Engem inkább az izgalmas hangulat vonzott, amit ez köztünk teremthetett volna…” – Tehát ha te feszengsz a saját otthonodban, fél szemmel rajta a telefonodon, hogy ki tudsz-e hívni, az ő szemszögéből egy izgalmas vibe. Milyen romantikus, majdnem olyan, mint a Stockholm-szindróma.

„Mindig jó, ha van egy rejtett feszültség a szobában, ami plusz izgalmat hoz.” – Persze, rejtett feszültség, mint amikor a füstérzékelő sípol, vagy amikor valaki úgy érzi, menekülő útvonalat kéne keresnie. Tényleg csodás atmoszféra.

„Ezért szeretek mindig új dolgokat kipróbálni.” – Tehát a női komfortérzet határait feszegetni hobbi szint. Cool cool cool.

„Egyszer volt egy ‘nem szabad megérinteni egymást’ randi…” – Jézusom, ez most egy önéletrajz vagy egy TED Talk? Mi jön még? „Egyszer egy randin csak origamit hajtogattunk, de csak térképből.”

„Le is vetkőzhettünk, de nem volt szabad megérinteni egymást…” – Tehát exhibicionizmus határokkal. Gratulálok a kreatív irányhoz. Ez már egy Netflix-sorozat, csak senki nem kérte.

„Volt egy másik koncepcióm is, például ‘csendes randi’…” – Milyen kár, hogy nem ehhez a koncepcióhoz tért most vissza.

„Ezért javasoltam neked is valami mást.” – Mert te is nyilván csak egy új projekt vagy a művészi randikísérlet-sorozatában. Gratulálok, bekerültél a repertoárba.

Összegzés, dióhéjban: Ez az ember nem romantikus, nem mély, és nem különleges. Ő egy rendkívül jól csomagolt, „alternatívnak” álcázott vörös zászló. Szereti elnevezni a határátlépéseit, hogy kreatívnak tűnjön. És ez az egész nem rólad szól – róla szól, és az ő vágyairól, koncepcióiról, meg arról, hogy te játszd el azt, amit ő izgalmasnak talál.

És tudod mit? Te sokkal több vagy annál, mint hogy valaki „csendes, érintéses, vetkőzős” próbájának legújabb résztvevője legyél.

Törölhetjük? — kérdezte az AI. Én meg csak nevettem és nyomtam a tiltás gombot, és ő utána minden létező platformon engedélyt kért, hogy követhessen… hát nem kapta meg. 

Szóval ha valami nem tetszik és a másik fél nem tartja tiszteletben a döntésed, az egy óriási red flag: le kell tiltani, és messziről el kell kerülni az ilyen embereket. Nem tartozol senkinek azért, mert meghúzod a határaidat!

A tanulság? Ha valaki művészinek álcázza a határtalanságot, attól az még határtalanság. A tested nem színpad, az otthonod nem díszlet, és te nem vagy senki interaktív performanszának alanya.

Na, ezt is megéltük. Köszönöm, Feeld.

És ha legközelebb valaki a vibe-ra hivatkozva szeretne beosonni az otthonodba, csak emlékezz: a vibe nem jogosítvány.

Folyt. köv.
Ada